Jól indult a napunk, szerencsepénzt találtam a szeméttároló padlóján, holland egy guldenes, nem tudom hogyan kerülhetett oda, de hátha szerencsét hoz. Sajnos keresztbe tettem a meglepetésnek (ebben jó vagyok, valahogy mindig megérzem és elrontom), mert rákérdeztem, hogy nem megyünk-e arra a pékség felé, ahová már régóta be szeretnék menni. Nem sikerült a meglepetés, de nekem már a tudat is olyan jól esik, ha meg akarnak lepni. Ez egy nagyon régi tradicionális kis pékség egy lakóházban, 1811 óta működik. Egy idős néni árul a kis boltocskában, ahol nincs pénztárgép, a néni kézzel írja egy cetlire a bevételt. Vissza az időben. Nagyon finom kiflit és kalácsot vettünk jó áron.

Vorderstoder egy kicsi hely, az óvodánál parkoltunk. A túraútvonal innen vezetett át a mezőn, ez nagyon tetszett, tehéncsapáson mentünk. A hegyek elég halványan látszottak, a nagy páratartalom miatt. Tudtuk, hogy lesz eső (futózáport emlegettek), de reménykedtünk benne, most elkerül minket. Egy gazdaságon és egy pár ház udvarán mentünk keresztül, aztán szerencsére beértünk az erdőbe. Iszonyatosan meleg nap már megint, 35 °C. Már itt azt éreztem, nem tudok tovább menni a nagy hőségben.

Egy fogadóhoz értünk, de nem akartunk bemenni, még nem voltunk éhesek. Amúgy nem jellemző hogy bemegyünk, mindig van elég ennivalónk és nem igazán szeretünk ilyenkor meleg ételt enni, mert attól nehéz túrázni. Innen következett egy „függőleges legelő”, komolyan mondom, nagyon durván emelkedett, szerencsére nem hosszan, de elég megerőltetően meredek volt. A végén megláttam egy fa nyugágyat, mindjárt gyorsabban ment a mászás, azt rögtön el is foglaltuk egy kis időre. Nem volt kényelmes, de kit érdekel, a túrázás sosem a kényelemről szól. A kilátás fantasztikus a levegő tiszta, nem kell más. Na mit hallottunk a nagy nyugalomban? Jött a dörgés először jobbról, majd hátulról, később már balról is. Kezdtem megijedni, nem nézett jól ki a dolog. Kicsit vártunk, aztán vissza lementünk a fogadóhoz, vártunk, ha esik bemegyünk.

Bementünk. Milyen jó hogy bementünk. Szinte sokkot kaptam, mert kívülről egy teljesen lepukkant kis füstös kocsmának nézett ki, pár asztallal és kockás terítővel. Ezzel szemben egy teljesen modern, de közben autenikus, több részből álló nagy étterem. Kellemes csalódás. Ettünk egy gulyáslevest és egy pulykamelles tálat, különféle salátákkal. Nagyon finom volt, szerencsére nem nagy adag, jólesett, közben kint is jól esett….. Ahogy befejeztük, mehettünk is tovább, elállt az eső. A meredek lejtőt még egyszer meg kellett másznunk, most jobban ment. Innen még kb. 7 km-t mentünk, de nem nehéz terepen.

Most is útba ejtettünk egy tavat, Schafferteich a neve. Kicsit elhanyagoltnak tűnt első ránézésre, a színe is más mint az eddigieknek. Ennek a tónak nem cserélődik olyan gyorsan a vize, ezért elég algás. Rendesen elfáradtunk, a melegben nagyon kitikkadtunk, de megúsztuk az esőt!!! Nagyon jó nap ismét.