Először megálltunk az Alpineum-nál, ahol van egy információs iroda, prospektusok, kiállítás, ajándékbolt. A városi kis színpadon a helyi fúvós zenekar játszott, belehallgattunk egy kicsit. Hatalmas táblákra voltak kiírva a különböző túraútvonalak, mind más színnel volt jelölve. A mienk a rózsaszín volt, Stodertaler Höhen-Runde a szép neve, de sokszor letértünk róla, nehogy már unatkozzunk a jól kitáblázott útvonalon.

Elég hűvös volt, de jól felöltöztünk, persze később megint vetkőzni kellett. Ez már úgy látszik csak így megy, beletanul ebbe is az ember szépen lassan. Megláttuk a Steyr folyót, valami gyönyörű színe van, halvány türkiz és nagyon tiszta. Egy kis hídon átmentünk, onnan már látszott egy Kneipp park. Ebben az időben ez csak fakíroknak ajánlott, mi egyből elterveztük, hogy 40 fokban visszajövünk és kipróbáljuk, biztosan jó kis hűsítő program, mezítláb mászkálni a vízben és a kavicsokon. Házak között mentünk, aztán kiértünk egy nagy tisztásra, ahol volt egy kicsi kápolna. Ezek a hegyek nem olyanok mint Tirolban, ott hatalmasak, majdnem félelmetesek de valami iszonyú nagy erő árad belőlük. Ez a Totes Gebirge kisebb, barátságosabb, kedvesebb, ha lehet ilyet mondani egy hegységről. Itt is vannak padok, lehet ücsörögni, nézelődni, erőt gyűjteni a további mászáshoz.

Egyre több emberrel találkoztunk, vagyis egy közkedvelt, könnyen megközelíthető tóhoz közeledtünk, a Schiederweiher tóhoz. Láttam képen az interneten, de az egyáltalán nem adta vissza azt a látványt. A tó is nagyon tiszta, színében a zöld minden árnyalata megtalálható, le kellene festeni. Annyi fantasztikus hely van Ausztriában, tíz élet is kevés lenne végig járni.

Elindultunk felfelé, tudtuk ott már nem lesz szinte senki, végül is a csend és a nyugalom amiért jövünk elsősorban. Keresztül mentünk egy szép tisztáson, kis mezei virágok között, maga az idill. Egy gazdaság udvarán is átmentünk, aztán kellett egy kis csokit tankolnunk, mert most jött a java, emelkedett az utunk rendesen. Amikor felértünk, természetesen pont ott ahol kellett, egy pad várt minket. Az ilyen padokról olyan nehéz felállni és tovább állni. De túl kíváncsi vagyok ahhoz, hogy ne akarjak tovább menni és még több szépséget látni. Visszafelé lámákat is láttunk az egyik háznál, de csak messziről. Itt is van libegő, nagyobb kabinokkal. Nagyon jól kikapcsolódtunk, ideális hely a lazításhoz. Jövünk még!