Sajnos már később kell indulnunk, mert megérkeztek a hűvös reggelek, szeptemberben ez normális. A kedvenc pékségünket nem hagytuk ki ma sem. Egy étteremnél parkoltunk, ahol sorompós, fizetős parkoló van és fizetni kell kifelé jövet. Nagyon sokan voltak, egy kis út mellett sikerült csak megállnunk.
Az utunk elég meredeken indult, aztán egy jó darabig így is maradt, ez is egy gyökeres, köves, elég nehéz út. Ahhoz képest hogy nehéz a terep, elég sokan voltak. Úgy látszik, ha van egy hütte a hegy tetején, az nagyon vonzza az embereket. Itt találkoztunk először az állandó köszöngetés problémájával, nekem sokkal fárasztóbb, mint maga a mászás. Egyszerűen nem bírom a tömeget, ha ki szeretnék kapcsolódni. Az idő optimális, a táj szép, az erdőben lenni kellemes (még így is). Kevés a pad, de szinte mindig ott, ahol kívántam. Szép lassú tempóban, néhol megállva, nézelődve, fel is értünk a hüttéhez. Elég sokan voltak, a napon ettek-ittak, mi kerestünk egy árnyékosabb helyet, gondoltuk eszünk egy császármorzsát. Finom volt.
Láttunk ejtőernyősöket, fentről láttuk Mollnt, tetszett a kilátás. A Trattenbach patak szinte teljesen ki volt száradva a Schreibachfall vízesés is vékonyka sugárban „zúdult”. Kezdett hűvös lenni hat óra körül és el is fáradtunk rendesen. Szép volt, jó volt, de nem lett a kedvenc helyünk. Jót túráztunk.