Már reggel kellemes időnk lett, szeptember ellenére. Elindultunk a szokásos kis kanyargós utunkon, szép kis falvak, gazdaságok között. Szeretem ezt a tájat, már kezdjük igazán megismerni. Amikor a hegyeket is látni, az maga a tökély. Az útvonalba belekalkuláltunk egy pékséget is, de csalódás volt. Nem értem hogyan lehet itt együtt a pékség a cukrászdával, kávézóval, ahol cigiznek. Ez nagyon nem tetszik nekem, hogy lehet egy pékségben cigiszag?? Reichramingban is megnéztünk egy pékséget, az is egyben volt a cukrászdával, de szerencsére mindenki kint ült, mert szuper idő volt. Olyan finomakat vettünk, hogy nacsak! Ez a kis falu nagyon tipp-topp, annyira rendben van, jó érzés itt sétálgatni. Kicsit körbenéztünk, aztán elindultunk, mert túrázni jöttünk. Megtaláltuk a parkolót, fizetős, ezért vissza kellett mennünk a városba, mert nem volt aprónk. Még egyszer nekirugaszkodtunk……

Először megnéztük a folyót, de lehet csak patak, Weissenbach a neve. Nem sok víz van benne, teljesen le lehet menni a kövekre. Szép tiszta vize van és persze hideg is. Elindultunk a patak mellett, viszonylag egyenes úton. Láttunk kis kápolnát, egy régi erdei vasút maradványait, vadász házikót, amit nagyon elhanyagoltak, szerintem nem használja senki. Telerakták trófeákkal és kitömött állatokkal, amik ráadásul vicsorognak. Horrorfilmbe illő figurák.

Elindult az utunk felfelé, elbúcsúztunk a pataktól, olyan megnyugtató ahogy csörgedezik. Ez egy tanösvény a legfontosabb fafajtákról, amiket Ausztriában használnak, úgyhogy feladat is van, kis táblákon rajzok vannak (hegyi juhar, bükk, kőris, lucfenyő, vörösfenyő). Egy kilátó is van, de magas hegyet nem lehet látni, azért a dombocskák is szépek ám. Még egy helyre elmentünk, ahonnan jó kilátást ígértek, ott töltődtünk egy kicsit. Nyugis, kellemes, szép nap!!