Május végén járunk, de az idő olyan mintha ősz lenne, esik egy hete és hideg van. A hegycsúcsokat eltakarják a felhők, mindig pont a legszebb rész van takarásban, nem látom a hegyeimet!!! Már azt kezdtük nézegetni a neten, hova kellene utaznunk, ahol esetleg jobb idő van. De neeem! Nem megyünk sehova! Nem adjuk fel, elindulunk, akár esőben is. Tirolba jöttünk, ha ilyen az idő, az nem véletlen. Jól beöltöztünk és elindultunk a Gschwandtkopf felé. Ez egy közeli kis hegy, ahol sífelvonó is működik télen. Felértünk 1500 m magasra, ahol volt két fogadó, de persze még nincsenek ilyenkor nyitva. Nagyon változékony volt az idő. Kapucni fel…kapucni le…cipzár fel…cipzár le. Néha picit csöpörgött az eső, de az erdőben nem igazán éreztük.
Elindultunk Mösern felé. Kezdtem örülni, mert néha kisütött a nap. Végre! Itt-ott a hegyek csúcsai is látszottak. Mösern nagyon szép kis falu, olyasmi, mint Alpbach. Egy pici kis templom, körben hatalmas hegyek, az orgonák virágoznak,sajnos otthon már elszáradtak. Mösern-ben van egy békeharang, óriási, amit minden nap 17 órakor megkongatnak. A kilátás az Inn völgyére csodás. Nagyon sok régi faházat láttunk, nem győztem betelni velük. Ilyenben fogunk élni, ez a cél!
Indultunk tovább a Mösern See felé. Az a tó egy kis ékszerdoboz. Csodaszép. Rengeteg fa, nagyon szép és érdekes vízi növények, kacsák. Egy kicsit üldögéltünk, nézelődtünk, majd elindultunk vissza a szálláshelyünkre, szerencsére tömeg nem volt. Közel 20 km-t túráztunk. Még bementünk egy kicsit Seefeld központjába, tiroli termelői boltot kerestem. Tele volt olasz cuccal, de én autentikus tiroli sajtot, sonkát, vagy akár cukorkát akartam venni. Nagyon szeretem az olasz termékeket is, de nem értem hogy illik bele ebbe a miliőbe. Valószínű itt nagyon sokféle igényt kell kielégíteni. Azért egy kis mézet és egy propoliszos krémet találtam.