Igen…...már megint Hinterstoder, a közelünkben ez a legjobb hely, ahol vannak hegyek és rengeteg a túralehetőség. Fél kettő körül értünk oda, már nagyon hidegek a reggelek, semmi értelme korán menni, ráadásul egy torokfájás is gátolt minket, na nem az enyém, mert akkor biztosan el sem indulunk. Én így sem akartam, de meg lettem győzve. Szerencsére nagyon szép időnk lett így október elején, szinte végig pólóban voltunk. A parkolóban rengeteg autó állt, de amerre mi indultunk, arra még a kutya sem jár….... Jó érzés volt, hogy már túráztunk itt egy párszor és nem éreztem azt, hogy mindent meg kell néznem, nehogy lemaradjak valamiről. Új helyeken járni nagyon izgalmas, de néha az ismerős környék olyan megnyugtató. A kedvenc folyónk a Steyr, most is gyönyörű türkiz, mindig öröm látni. Az út elején láttunk egy régi malmot 1865-ből, elég lepusztult állapotban, kicsit körbejártuk, bekukkantottunk. Láttunk egy szép panziót, amit most újítottak fel, egy kis tó is tartozott hozzá. Találkoztunk pár emberrel és kutyákkal is. Mentünk végig a folyó mellett, elég magasan voltunk, nem lehetett lemenni a partra. Ez az, amit a legjobban szeretek, erdőben menni a patak vagy folyó mellett és még a hegyeket is látom közben, ez ideális. Az ősz színei gyönyörűek, olyan jókat lehet fényképezni. Egy hídon is átmentünk, itt lementünk a hatalmas kövekhez, de még itt is magasan voltunk a vízhez képest. Egy kisebb vízesés is van itt. Kicsit arrébb le tudtunk menni teljesen a kavicsokig.

Na és most…….jött a dilemma, másszunk fel a hegyre vagy ne. Az út elindult meredeken felfelé és elég dzsungeles is volt. Féltem, hogy túl sok időre lesz szükség és még le is kell jönni valahogy. De a „torokfájós” meggyőzött és én bízom benne mindig. Persze milyen jól tettem most is. A dzsungeles rész után rendes úton mehettünk tovább, nem volt igazán megerőltető. Gyönyörűek voltak a fények, tobzódtunk. Egy nagy piros kocka kilátó van a csúcson, nagyon érdekes, körben táblák vannak, amin a hegyek nevei és a magasságok is fel vannak tüntetve. Száz ágra sütött a nap, ez októberben nagy ajándék. Üldögéltünk egy kicsit, mert persze itt is van pad, élveztük a gyógyító napsütést, ami mindent meggyógyít.

Lefelé egy részen hasonló kanyargós utak voltak, mint Tirolban és teheneket is láttunk. Olyan jó, hogy nem fordultunk vissza és a nehezebb utat választottuk. Csak a nehéz út után jön a katarzis és a jutalom. Egyre rutinosabbak és bátrabbak vagyunk. Szép naplementét is láttunk, jövőre egyszer fent a hegyen fogjuk megnézni. Csodálatos, gyógyító nap!!!!