Kicsit később indultunk, mert tudtuk, hogy nem lesz nagyon megerőltető túra. Különben is az elázós kiruccanásunk után és főleg egy megfázás után valami könnyedebbet terveztünk. Mikor megláttam a Grünau táblát (fából készült, szép virágokkal beültetett), amit már a múltkor is le akartam fényképezni, kiderült, hogy a fényképezőgép nem jött velünk kirándulni. Nem fogom szépíteni, sajnos kiborultam, ott a szép hegyek között. Csak arra tudtam gondolni, hogy nem tudom megörökíteni a gyönyörűségeket, amiket látok. Van egy füzetem, amibe leírom a nap eseményeit és rajzolok is hozzá, ehhez nagy segítség, ha nézem közben a képeket, mert így tudom, hogy nem hagyok ki semmit. Azért telefonnal fényképeztünk. Megint rá kellett jönnöm valamire, nem szabadna ennyire kiborulni, ha nincs fényképezésre lehetőség, az agyamban úgyis ott van minden fontos hegy és fa. Most még rengeteg képet csinálok, de remélem ez a mennyiség rövid időn belül csökkenni fog és fogok tudni szelektálni már ott a helyszínen, nem pedig itt a gépnél.

Az út mellett kellett menni egy darabon, volt hogy a szalagkorlát mellett közvetlenül az úton, de csak egy kis részen, az út nagy része jól járható. Ahogy megláttam a tavat, koszosnak tűnt a felszíne és nem gondoltam volna, hogy tetszeni fog később. Láttunk hattyúkat és vadkacsákat, ez a tó olyan vad és érintetlen, később pont ezért tetszett meg. A hegyek körben gyönyörűségesek. Találtunk egy kis stéget, itt csináltunk pár jó képet (...telefonnal...).

Megláttunk egy parkolót, tele autóval, ekkor már tudtuk, hogy ez nem lesz olyan csendes, emberektől mentes kirándulás, amit szeretünk, de nem baj, néha kell ilyen is. Még a végén antiszociálisak leszünk ( vagy már…..). Minél könnyebb a terep, annál több ember van, ez tény. Leültünk egy padra, ettünk egy jégkrémet és figyeltük az embereket. Szinte senki sem volt igazán „túrázósan” felöltözve, sok idős és gyerekes család sétálgatott.

Elindultunk, azt terveztük, hogy körbejárjuk a tavat. Volt ahol csörgedezett a víz, lehetett látni a fák között a sok kavicsot, ahogy a víz lezúdult és hozta magával. Ezen a részen kevés a víz, teljesen le lehet menni a tóhoz a kavicsos részre. Olyan mint a tengerpart, csak kis fehér kavicsokkal. Térdig belegázoltunk, nagyon szúrósak a kavicsok, de azért kellemes élmény.

Keresni szerettünk volna egy helyet, ahol végre leteríthetjük a plédünket. Az igény nagy volt, árnyékos legyen, csendes legyen és lehessen egy kicsit lábat áztatni( a víz nyáron is csak 10-14 °C). Megtaláltuk a kék lagúnánkat, tényleg olyan volt, be kellett menni egy kicsit az erdőbe, ott volt egy pici földes rész és egy fa, ami pont olyan, mint azok a görbe pálmafák. Persze most sem bírtam sokat feküdni és a kicsi fánk sem adott sok árnyékot, de ennek ellenére pihentünk.

Bementünk még Grünauba, megnéztük a templomot és fagyiztunk is egyet. A fagyi nagyon finom volt, a templom viszont nem igazán tetszett, minden fekete, arany díszítéssel. Láttunk egy magyar boltot, ahol szalámikat, borokat árultak. Csodálkoztam, hogy egy ilyen kis helyen van egy magyar bolt, hogy mik vannak!!!

Lazulós, esőmentes, szép nap!!!