Gmunden nagyon fontos helyünk. Már egyszer voltunk itt késő ősszel, az idő nagyon hideg és ködös volt, sajnos a hegyeket nem láttuk. Mindenképpen vissza akartunk jönni, szerencsére nincs messze tőlünk. Mikor Ausztriába költöztünk, az első sorozat amit néztem a "Schlosshotel Orth" volt. Nyelvet tanulni nagyon jó. Tetszett a helyszín és úgy megörültem, amikor kiderült hogy közel van.
Úgy terveztük hogy felmegyünk libegővel a Grünberg-re, onnan gyalog lejövünk és visszahajózunk Gmunden-be. A parkolótól nincs messze a libegő, addig lehet enni egy fagyit, és hallgatni ahogy egy srác gitározik és énekli a "Lehet zöld az ég, és lehet kék a fű" kezdetű dalt, kicsit szürreális, de nem zavaró. A libegőnél nagyon sokan voltak, megvettük a jegyet és a második kabinba már be is fértünk. Elég sok ember fér be, mintha metrón utaznánk. A hegyen van egy hütte, ahol lehet ebédelni, de kint is sütnek kolbászt és savanyú káposztát. Nagy volt a tömeg, úgyhogy kolbászt ettünk.........megbántam, a savanyú káposzta itt biztosan máshogy van savanyítva, mert én nem bírom. Azóta már máskor is kipróbáltam és sajnos cifra dolgokat produkál nálam, pedig nagyon szeretem. Lefelé menet nem volt egyszerű elbújni egyszer-kétszer a tömeg elől. 
A látvány szép volt, lehetett látni a Traunsee-t, Gmunden-t fentről. Miután leértünk, leültünk a mólónál és vártuk a hajót. Nagyon kellemes idő volt egész nap. Láttuk hogy messzebb van egy vihar, de a Kedvesem megnyugtatott hogy nem ér ide, sőt elmegy a másik irányba. Ideért. Kicsivel a hajó érkezése előtt elkezdett esni, mikor beszáltunk a hajóba még nem volt vészes, de ami utána jött, az nem volt semmi. Volt hogy a kapitánynak le kellett állítani a motort mert nem látott semmit, még a radarral sem. Nem voltunk szomorúak, ilyet is át kell élni egyszer, mert nagyon érdekes, kicsit sem féltem. Mire visszaértünk, kisütött a nap. Végülis szerencsénk volt, mert a viharban fedett helyen tudtunk lenni. Még elmentünk a Schloss Orth-hoz, mindig meg kell néznem, imádom. Sétáltunk egy kicsit. Jó kis napunk volt.
