A múltkor nem sikerült megtalálnunk a Steyr folyó eredetét, most próbálkozunk a Piessling folyóval, remélhetőleg megtaláljuk, az interneten láttam képeket róla. Elindultunk a Rossleithen – Sensenthemenweg-en, ami az itt lévő, még ma is működő kaszagyárról kapta a nevét, rengeteg országba gyártanak kaszákat, amik mind különböző szabvány szerint készülnek, többször is láttunk táblákat, ahol le voltak fényképezve a típusok, azt hiszem magyart nem láttunk. Különböző színes kis kaszák jelezték a túraútvonalakat, nagyon ötletes, úgy szeretem a kreatív embereket. A gyárat kívülről láttuk, úgy látszik szombaton nem dolgoznak. Azóta a tv-ben láttam egy filmet a gyárról, érdekes volt úgy nézni, hogy már jártunk arra.

 A folyóhoz elég hamar megérkeztünk, olyan kellemes hűvös levegő volt, párolgott a hideg víz a nagy melegben. Misztikus, ködös, párás, annyira tetszett!! Régi vízimalmot is láttunk és a világon a legnagyobb kasza is itt van. Nem kellett sokat mennünk és már ott is voltunk a Piessling Ursprung-nál. Egy barlang, ami előtt van egy kék, tiszta vizű tó, valami gyönyörűség!! A képek nem adták vissza mennyire szép ez a hely. Szerencsénk volt, mert szombat ellenére kevesen voltak, megint mindenki strandol, jól teszik! Itt is találtunk füzetet, amibe beírtuk, hogy itt is jártunk. Egy hatalmas malomkő asztalnál ettünk, töltődtünk minden értelemben, kicsit hiányoltam, hogy nem látom a hegyeket, bent voltunk az erdőben, konkrétan a szikla falakat lehetett látni. Azután kiértünk egy tisztásra, óóóóó a hegyek! Leterítettünk egy pokrócot, megpróbáltunk egy kicsit pihenni, de nekem nem igazán megy csak úgy feküdni, túl kíváncsi vagyok és nagyon szeretek túrázni( ezért sem tudok a strandon feküdni egész nap). Nagyon meleg volt és elég fáradtak is vagyunk általában, de ha pihenni szeretnék, akkor becsukom a szemem, de akkor nem látom a hegyeket!!?? Egyszerűen nem tudom nem nézni a hegyeket, nem tudok betelni velük. Azért mindig nálunk van a kis plédünk és persze rengeteg pad van, ahol néha elidőzünk.

Itt is van egy tó (Gleinkersee), persze hogy megnéztük. Már messziről láttuk a rengeteg sátrat, lakókocsit, az emberek mint a szardíniák, na ez nem a mi világunk. Éreztem a strand szagot, víz+naptej+száraz fű+valami sült kaja. Teljesen körbementünk a tavon, voltak kellemes helyek, árnyékosabbak is. A Seebach patak mellett mentünk tovább, egy jó kis helyet találtunk, kicsit lábat áztattunk, hűsöltünk.  Nem mentünk sokat, de ilyen melegben a 11 km is többnek tűnik.

Még elmentünk Windischgarsten-be, az információs irodáról lekéstünk, csak délig van nyitva. Gondoltuk megebédelünk valahol. Egy vendéglő árnyékos, kellemes kerthelyiségében ettünk, a pincér magyar, az étel átlagos volt.

 Hazafelé menet még megálltunk Klaus-nál, sokszor keresztül mentünk már a városon, van itt kastély is, egy hatalmas tó, itt folyik össze a Steyr és a Piessling. Van egy óriási duzzasztó, kicsit közelebbről is megnéztük, félelmetesen nagy. Tartalmas, tökéletes napunk volt.