Alpbach---az első gyönyörűség, amikor már Ausztriában éltünk....

Azt hiszem ehhez mérjük az összes többi túránkat. Féltem is tőle, hogy olyan jó lesz, hogy nem fogjuk tudni űberelni. Kinéztünk egy kis falut a hegyek között, teljesen ismeretlenül. Tökéletesre sikerült. Mesefalu, tipikus tiroli tradicionális faházakkal. Egy völgyben, körben gyönyörű hegyekkel. Később megtudtuk, hogy Alpbach megkapta a legszebb ausztriai falu "kitüntetést". Már majdnem a giccs határait súrolja. A szobánk is egy ilyen faházban van, maga a boldogság. "Jók a poszterek, amiket kiraktak az ablakra." A hegyek teteje még mindig havas, így május végén. Nekem így tetszenek a legjobban.

Az első nap egyből egy 15 km-es túra sikeredett, másnap 12-km-t mentünk, szép lassú tempóban, néha üldögélve, hosszasan bambulva tátott szájjal. Imádjuk a hegyeket, itt aztán lehet tobzódni. Elindultunk a Mühlbachweg-en, kicsit tanösvény jellegű, ahol különböző energiával feltöltő helyek vannak, az elmélkedést és a befelé figyelést ösztönzi, különböző gyakorlatokkal. Erdő, patak, hegyek, nekem ennél nem kell több a nyugalomhoz. A túraútvonal néhol magánházak udvarán vezet keresztül, az elején elég furcsa, de csak nekünk. Az itteniek olyan barátságosak és már hozzászoktak az idegen hátizsákosokhoz. Szerettem volna enni egy hüttében valami finom itteni császármorzsát, de még nincs szezon, túrista is alig, de én ezt bírom sajnos.

( A hegyekben túrázó , szerintem nem igazán az a hangos, társaság középpontjában jól érzi magát típusú ember. Vannak felkapott helyek, ahol könnyebb a hegyre felmenni és általában van egy hütte, ott nagyon sokan vannak és pont ettől vész el a varázsa. Lihegsz, közben jönnek...Grüss Dich!...Grüss Euch!..Hallo!....Grüss Gott!......cigiznek, kiabálnak, pont azt csinálják, ami elől az ember kimenekül a természetbe. Ez már egy későbbi tapasztalat, itt ezt még nem lehetett érezni szerencsére. Egy újabb tapasztalat, naptej...naptej...naptej!!! Nem elég ám egyszer reggel, többször, mégha nem is érezni hogy süt a nap, mondjuk én hófehérke vagyok. Azóta kitapasztaltuk és megtaláltuk a tutit, külön arcra és testre is.)
Már nagyon hiányzott a természet, olyan jó találkozni tehénnel, lóval, kecskével és báránnyal. Jó látni a rendet a tisztaságot, és hogy milyen szépen, nyugodtan telik az élet. Szinte mintha kiszakadnának belőle, nekem nagyon tetszik, de én ezt is szélsőségesnek érzem. Az optimálisra törekszem, szerintem meg lehet találni az egyensúlyt. A nehéz és szürke hétköznapokon olyan jó visszaemlékezni és főleg tervezni a következő túrát. A túrázás nagyon megtanít figyelni, meglátni az apró szépségeket, örülni a felhőnek, lelassulni. Találkoztunk egy idős párral, a szikla alatt ültek, a bácsi egy könyvből olvasott a néninek, így szeretném látni magunkat jópár év múlva!!!

Érdemes megnézni az ajándékboltokat, vagy a helyi termelői boltokat, lehet finom sajtot, sonkát mézet, vagy akár krémeket venni. A pékség az kötelező!
Hazafelé még megnéztük Wildschönau-t. Kaptunk névre szóló kártyát, amivel ingyen lehetett fellibegőzni a hegyre. Jó hogy nem hagytuk ki, nagyon szép volt.